A szilícium-karbid (SIC) kötése kritikus folyamat a nagy teljesítményű kerámia alkatrészek gyártásában, amelyeket az iparágakban, például a repülőgépipar, a védelem, az energia és az elektronika használnak. Ez a technika tartós molekuláris kapcsolatokat hoz létre a szilícium -karbid -részecskék vagy a szubsztrátok között, lehetővé téve a kivételes termikus stabilitást, a mechanikai szilárdságot és a kémiai ellenállást. Három elsődleges módszer dominál az ipari alkalmazásokat: reakciókötés, hidroxid -katalizációs kötés és aktív forrasztás. Mindegyik megközelítés a végtermékek konkrét teljesítménykövetelményeit érinti, a páncélok bevonásától a félvezető szubsztrátokig.